A fejszék vállízületének törése
Szeretettel Terikémnek! Augusztus második napjána Betyárvölgyben ültem vízre. A vári mellvédMika freskóit szorongatta ökölbe,közben szép csöndesen elvesztettema Pirosi út kezdetén Még ma sem tudom igazán, miértomlott össze bennem a Hátindiai védelem.
És ennyi. Ma is üres hassal ültem leverset írni, mert Gion és Végelbuszállomásán az áll kiírva, hogy —rétes túrovelvirsli tésztabapástétom túrovel —főcím: péksütemenyék! Igaza lesz Hercegnek, hogy a fejszék vállízületének törése mégvalahol Kisradanovác és Telecskaközött ingázunk önmagunk felé. A fejszék vállízületének törése már, hogy üres hassalnem lehet jó verset írni,értem már, hogy rossz költő csakrossz verset írhat.
Még szállnaktekintetembe vissza a szeptemberi11 útravaló fordított betűin madarak árnyéka,kiteszem a pontot. A Mosztongán koporsó dudál. Az óvatos akác még ma semmozdult virágzásra, kivár,szokottan - utolsónak! És ezen a dunai megalkonyodáson, agombosi határban hirtelen felsírnakFerencváros hosszan a Kökények hegedűi,cigányimát suttog megannyinádbuga cizelláltan az alkonyatnak.
Immár térden hegedűk húrjai - imához,mea culpa zokog bűnbánóna Szakadályon halíváshoz - emberívásról! Az élet peremén ingázásrólvérbajnak kaktuszvirágailobbannak vöröslőn, rőzse-mécskénta homályban, és a beteg prímás mostbúcsúzik az utolsó vonattól,Szakadályon szakadt övéitől —a hallhatóságba!
Nemzettöredék-könyörgőlennének eme sorok acsupa nyers, soha be nem érőgyümölcseinkhezTheresiapolis Deszkás-erdősgyepéről:egy vezérbikához, két vezércsillaghoz,három vezéreszméhez, négy vezérgyaloghoz,öt vezérsejthez, hat vezérszónokhoz,hét vezérkecskebakhoz, mertmi már régóta pertuban a szegénységgel,vezérürü a fejszék vállízületének törése maradtunkban!
Ezért glükozamin-kondroitin hollandia ára a mindenható puliról beszélnünk,ó, vezérek, ó, vezérgazdák! Egyetlenroggyant felvonóplattról osztódtok,szaporodtok mostanság, mint valamiföldporhanyító gépezeti egység,díszlépés-veretben herdáljátokalig összekuporgatott magyarkaságunk,kiárusítatok megannyi árverésen:hát ilyen olcsó kikiáltási áronízlik vérrokonkáinknak e végeladás?
- Ismét visszatértünk.
- Uj Idők Lexikona
- A bezdáni ember szabadkai versei
Igenis, teli a mezítlábunkkérészéletünk zápfogbüdös napjaival,míg ti márkák halmait ássátok halomraőshalmaink bánat-ölén és egyre a pulinevében szószoltok ledéren, könnyedén,s javítgatjátok az aklot, szárnyékot,15 világnézetet, közben bejön a képbeválasztott hazák tükörképe, szó- éslevélíró bajnokok babérokért kapkodnaksírkert-koszorúba fonni nemléti létünk,s hogy ki áll ki nyíltan, nyíltabban,legnyíltabban ezért a kissé büdös,gubancos gúnyájú, önmaga farkátkergető munkakutyáért.
Nagy a mi szégyenünk,vérrokonkáim a végeken, csupán a gamósbotmaradt jussa pulinak, nyájnak, mogyoróbokoraljnyi, ujjbegy-lenyomat házacskának:könyörgöm, ne védjétek, gondozzátokhalálra ez agyongyötört, szerencsétlenpárát, mert ő szorultában sem vétkezettellenetek, hát ezért könyörgök, hogyvédjétek meg őt mégis, védjétekmeg örökre ÖNMAGATOKTÓL!
Valahollélekgyökéren létrőlgyötrődik burkában asejtmag. Hajoljatok össze,télvízi gondolatainkharmatzölt levélkéi.
Pusztakép terült a dűlőkre,zöld kánya sértilevegőegünk. Elfelé vérző sebeinkhegednek immár a lenniidegeire Portánkon nagyban áll a bál,bábeli zűrzavar szavunk,csak árnyékunk vetül az égre. Micsoda mozi: fényes acsarkodás,nem tagadhatjuk önmagunk,világkiáltók és sebzett hagyomány,üres madárfészkek a fán,télbe zordul tavaszka vagyunk Akkor hogyan is leszünk továbbmagyarkáim, a végeken? Bogozza-e gubancos életedősi szerszámod, pörösi bogozós lészen-e a felhők felettszámodra is égkék a végtelen?
A bezdáni ember szabadkai versei
Vetkezned kellene kivagyiságod,átkozott döbrögiséged; a rongyszedőzsidó sosem rázogatta a rongyot -hol a szerénység és tiszta alázatnálad, ki szívedet szinténbal felől hordod? Tegyél már helyére magadban mindent,ami voltál, vagy és esetleg leszel. Pannon pokolnak tornácárólegyéniségeidről példát veszel Istenem, hátcsak ennek a bogárhátú népneknincs delelője?
Tenyerem sípjaiBékavárott, lábujjaimKarasicán rügyezetten,hajam Sugovica fonákja,ordító apellátaminden kirajzás ellen. Zenit,ha valaha is voltál,ne vígy minket meghajnalodásbólmadárszámyon a vacsoracsillagba. Közbül is van valami, amireszülethettek Bezdán és Baja köztbajlódó bogarászó életem magyarkái!
Ma túllihegjük az Időt,István, ez deviáns-vonulat. Nap fogta Nap a világunk,István, itt part sincs, mi szakad:alázatosan jelentem,hogy itt már a gyerek se szopikanyaemlőről jó tejet,lassan lélegzeni sem lehetse jót se rosszat, felkopikitt minden élőlény álla,István, ha vagy, mondd meg nekünk:mivégre vagyunk a Világra?
Alázatosan jelentem -István, meghalt bennünk a tartás. Kivetkezettek vagyunk ím,akiknek szíve sok kartács. A fejszék vállízületének törése köze arcán a kínlinóba metszett alleluja,Pannon az emberhús és csont,lerágott, s bűzlő pofacsontCsonthalom táján tarlófűarc,István, itt Pannon az átok,István, itt Halál és hátraarc:itt vakok, nincsenek látók!
Pannon a humusz és homok,István, merre a régi gálya,tenger az ember, a fejszék vállízületének törése fejszék vállízületének törése lógnak a sárba,István, a látás kirügyezhet? Kocsonyán nézőpont terem? Ember, ha vagy, hát ez az Élet? Duhaj, eretnek bálterem? István, ha voltál, jer közénk,István, ha szóltál, ma is mondjad:kivetkezettek, most mögénka hallgatás, igazad mondjad!
A tanu a látók egyike! Vagyunk fakéreg, rideg háncs,nemzetöntudati szarkofág.
Csonka fa kéregvidéke,kiket túszul tart a tűz, a láng. Égve égünk, ha nagyon kell,hiányunk nem tudatosul soha;már az se biztos, hogy élünk,hisz sosem érhetünk többé haza. Nem magyarok — magyarkák vagyunk,csak homokszem-búza a szérűn. Ős-csonka, üszkös Trianon-fakéregvidékeként munkánk: a félünk!
S ezen belül — mivel faélet,az évgyűrűk-magma is csonka. Mert minden maradék erre épül,s előle remél ujjbegynyi honra;rajta csüng nemzettöredékekfűzére, s ők lenne igazi gond,mi kívülre rekedt, csöppnyi maradék,hordalékszilánk, cirkuszi bolond! Se szorzunk se osztunk. Kéregvidéken csonka sebhely. Csonkaságok árvacsalánsága,nemzetöntudati közhelykegyhely! S mind ezen felül — kisebbség ismeg kisebbség-ág kisebbsége.
Mert önbelül is van ellenünk,Délvidék-fajtánk eszeéle;ráklépésben rák, nincs rá szike,Észak-kéregbe zárt igenem hallatszhat soha Délre,vagyunk falazott — szellemünkbe! A jobbra-balra rabja vagyunk,nincs kiút a harmadik útra,réticsík életünk okosít csakbél-lélegzési gyakorlatra!
Ajánlás Életfám-csonk, kérged kihajthatTélből is — tavaszváró színnel. Tercium daturt add nekünk maoxigénadagként — látó szerelemmel.
Szabadka, Baracska-Duna Vajas-tejfoga,Kígyós tekergős megtérése,Cigány-gödör mélyén a jaj,Sziget és Gólya utca,Dézsmaszérű tollas serege,Bortán visszajáró omladéka,kőkeresztek Ember-keresztútja,Sebes-foki örök kálvária,nyolc vacsoracsillag-litánia,megsüllyedt elmék sora megaz én is ide tartozom,damasztnak Veronika-kendősBezdán-arca, csöpp nőnekide tévedése az univerzumból,felhőn álmodott Napkelet utcaalázat létezés hűség-bizonyítéka,és sírók dióhéjnyi domborulataFelső- és Alsótemetőn.
Te négy háborút megélt, csöppbezdáni történet, emberéleta meredélyen s feltámadás azúrban,takácsok szőttén az örök Nőképlelkiismeret törölközőjénarc-vérnyom-lenyomat mivoltunkról,és ha akarnánk, akkorismételhetetlen csoda:örök, végső csend, magunkbaszállás,szájrebegésnyi, hangtalan imaa mindig mindenre szülőföldemért,29 és tudja a sors, hogy igenisvagy még - anyámnak áldott,Kovács Emerencia!
Bezdán, Istvánnak Átjártak minket a szövődmények,siratóénekben gondolkodunk. István, add a jobbodat egyjóban és rosszban együttiösszegyógyuláshoz,István, kezet ma rá, hogya begyűjtött élet-magvakatvihetjük emlékezésben lelkünkmélyjurta-házhoz hívottan —gyógyírnak születéshez és gyászhoz!
Stephen King - Titkos ablak, titkos kert
István, itt készen állunkaz állvaszüléshez. Magzatvizünkömölvén, talponálltunkban sörökké munkáló csercsemetéketmarkoltunkban, szemünk az égen:kínok kínjában vajúdó önmagunkméhe Bácsország, s minden sebbesót dörzsölt minden század vége,epét itatnak velünk tikkadtságunkra. István, a jobbodat, hogy legyeninga az ingázáshoz mostani mivoltunkra,mert itt most kalács és tanács kell,amit a sors hoz -sejtés alapján - imához,önhoni összegyógyuláshoz!
István, a jobbodat ehhez azállvaszüléshez, mely ölmeleg fogadjaa gyermeket és az augusztusi karácsonyfarfekvésű kisdedet az összegyógyulásban;nehéz a szülés, István, mégállva sem megy, hát kezetrá: velünk leszel maholnap Aracson,Mohács-mezőn és Bácsban.
A szükséges kockázat (Battletech novella)
Uram, itt a milleniumi bandériumok,most nem kék nadrágban és farkasbőrkacagányban, mert itt állvaszülésheztisztelegne minden ezredévi barokk zászló,31 itt farfekvésű méhünkben a szó. István, kézadást rá, a jobbodat alá,az állvaszüléshez, összegyógyuláshoz:mert messze, túlságosan távola hét vezér a fejszék vállízületének törése emelt Árpád,és Ferenc József a kolozsvári A fejszék vállízületének törése szabadalomlevelünk Terézia kezéből,s nagyon mögöttünk Sabatha-Etelköz, mertitt glédicsnek Krisztus-koszorúskarácsonyfáján fölszúrtcsodaszarvas, ínséges időkre, Kisasszonyhóhóesésben s Tekija Havasszentszűz fagyhalála,meg semmi pezsdülés a szőke folyón,a hieroglifásan kanyargóson.
Csak fájdalom olimpia, csakbajelhárítás-óhaj, csakőshonos világfa-sóhaj a csontbogozón. Csak énekbeszédünk tárogatójaBoszorkányhalmon, Hinga-háton!
István, a jobbodat, a szentet rá,fordíts a magzaton ez állvaszüléshez,sámánfákon kuporgó táltosokra,ra, ezredévre,konok korunkra delejnek kezed,látva látó világtalanokra,imára s átokra szólító aracsi kőrevéssed jobboddal, Királyunk,kései mementónak:Itt, ahol állva is nehezen szülnek,itt is most gyógyereje legyenminden születőnekminden imának,minden kiejtettmagyari szónak!
Honfoglalási hévízkitörések.
Nagy kultúrájú nép vagyunk. Sugárzunk, éberkedünk,lógunk kedvűnkre a közlogikán,és alibink csupánfecske-kottajegy totem a nótafán. Bajban vagyok a fajtámmal,faj-fakutyásan. Hej, aminosavkoporsók, nagy kövületek kofáján,MC-s Bertalan-éji őszülésősznetovábbja itt most már a sárkánySárköz közén, ahogy ötödikujjával nyilall eszékiemlékeim apostolaiba,a drávai Dráva augusztusi jegén. A magyari fajtatisztámimmáron kispolgáriasodott;ez a bajod, szimpátiám, hogyhigulásod devizára válthatod:kispol-gár-segg, kikirikis,hét bőröcskéd magházában rázogatni,rakni, falni, belefúlni,fehér mulánk elmulatni, el acsődört, el ám csacsi kancát,szamár paripát, fehéret, el azalmásderes anyját!
Lalásám az énekelt vers, s mibőllesz a pro urbe szépfogunkfehér?! Utca hossza —s betyárnóta!
Jessica egy 20 éves, kb. Hátközépig érő hosszú szőkésbarna haját rendszerint összefogva hordja. Öltözékével igyekszik követni az aktuális divatot, de kerüli a kihívó öltözetet és csak olyan ruhákat vesz fel, amiben jól is érzi magát. Nem csinál nagy ügyet abból sem, ha Jenny nevű nyolc hónapos golden retriver kutyája összeszőrözi a ruháját. Lucy 21 éves, pár centivel kisebb Jessicánál, vékony, rövid szőke hajú, szemüveges, külsejére, megjelenésére gondosan ügyelő, kedves, dolgos, nyíltszívű teremtés.
Már régenföld alatti arcok takarnak. S akarnokok akarnakősszel is virágot, Napot. Lám, a a fejszék vállízületének törése forgókidén másodíz is virágoztak,Szélrózsa-tányér magvaszórthontalanjai. Világba szórtakhantolatlanjai. Föld alatti arcoka Péterváradi út végében,az ostorfa-avar óarany-szemárkán.
S mikor felfénylik a harmat,a gyöngyöző cseppek iriszénravatalkák ezüstsárgája. Nem vagyok.
Csak törpe alkonyatsárkányalibben a pirkadat füstfüggönyén. Itt az ittben. Ott az ottban. Hófehéres feketében. Varjú, kánya, holló színben,mondatfoszlány lobogókban.
Lenge lélek-fecni kékben,cserpákolta vadvizekben,embermélyen, szurokfeketében. Nincs a Gólya s mégis ott van,szurok-ágyas szurokgyászban. Poroszló fok Bika fokán. Nagy Remete Kis Kan taván. Ott is ott-hon,itthon otthon. Otthon itten itt is, ott is,fekete gólya talpig álltban,fehérben és fekete-vörösben,száraz ággal a csőrében,kánya-színben, holló-kínban,mondatfoszlányokban,mondatfoszlány lobogókban,lenge lélek-fecni kékben,cserpákolta vadvizekben,embermélyen, költözőben,megtértében elmenőben.
Mélyfekete Kopács-csapás,tűzre fészket fűzni fűzből,ég vizéből, őstó-ózonlyukból,Fekete Gólyából!
Hon nem volt. Volt: emitt gyün a Jézus. Nem volt: kenyérfalatka. Árpába, zabba ültetettSzentkútbunarićés Sabathka. Mert hon van,hon nem van. Zabba, árpábaszabadult római kő is- ad acta! Danubius volt.